Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna.

Megáldja Isten ki vakot vezet

Ezért hát ember légy kegyes.

Fogadd el a kinyújtott kezet

Segídsd a vakot,ha hozzád közeleg.

Félve teszi meg minden lépését

Felteszi magának újra a kérdést.

Uram,miért büntettél újra engemet?

Miért aláznak segítség helyett az emberek?

Miért nem láthatom soha a napot?

Miért nem ragyognak nékem a csillagok?

Van,ki szívesen az úton átvezet

Gondold meg ember és légy kegyes!

Fogd erősen a kinyújtott kezet

Megáldja Isten ki vakot vezet.

Megáldja Isten ki vakot vezet

Ezért hát ember légy kegyes.

Fogadd el a kinyújtott kezet

Segídsd a vakot,ha hozzád közeleg.

Félve teszi meg minden lépését

Felteszi magának újra a kérdést.

Uram,miért büntettél újra engemet?

Miért aláznak segítség helyett az emberek?

Miért nem láthatom soha a napot?

Miért nem ragyognak nékem a csillagok?

Van,ki szívesen az úton átvezet

Gondold meg ember és légy kegyes!

Fogd erősen a kinyújtott kezet

Megáldja Isten ki vakot vezet.

Élet utammindíg elfogadva jártam

Néha sokat kaptám ,máskor többet vártam

Néha eltévedtem hamis utak voltak.

Segítő angyalok mindíg vissza hoztak

Betegség súlyát sosem mérlegeltem

Hogy túl legyek rajta az Urat kérleltem

Ha mentem az úton volt,hogy kőre léptem

De nem a lelkem sérült csupán csak a térdem

Köszönöm a sorsnak az Úrnak az Égnek

Mindenkinek ,azt,hogy ma is vagyok és élek

Jó volna még kicsit vagy továbbmaradni

De,ha úgy adódna,tudjak elszakadni

Ez az ohajtásom,ha valóra válik

Talán nyugalmat ad ,még a túl világ is.

Hová lett a csend és béke ,hová lett a nyugalom?

Hová lett a ködben vesző Karácsonyi kis dalom?

Keressük a mosolyokat bátortalan örömet

Kis harangok hívó szavát,dermedt szívnek meleget.

Mindig várjuk évről - évre szeretetnek ünnepét

Mint,ha éppen,csak egy napra ragyogna fel a remény

Pedig a vágy szeretetre ott áll bennünk minde-nap

Ne csak várjuk ezt az érzést,hanem adjunk másoknak

Gyertya lángja ne csak éjnek,lelkünknek is adjon fényt

Világitsa földi utunk minden titkos rejtekét

Döjf, irigység, harag,bosszú,sose legyen vendégünk

Így juthat el Istenünkhöz,Karácsonyi énekünk.